Szabó Virág: Frida, a lázadó tanító, az élet művésze

Már a színház előterében éreztem, hogy erre az előadásra nem csak az alkotók, de a nézők is rendhagyóan készültek. Fridás fülbevalók, pólók, nyakláncok, vászontáskák villantak fel a tömegben.

Frida Kahlo nem csak egy festőnő, nem csak egy aktivista, nem csak egy hírhedt szerető, hanem egy jelenség volt, akiből mindenki akar magának egy kis darabot. Viselni akarjuk Fridát, azt akarjuk, hogy a részünkké váljon, mert valódi példakép, aki mérhetetlen fájdalma ellenére igazán tudott és mert is élni. Lázadó tanító, az élet művésze.

A budapesti Duda Éva Társulat Frida című monumentális táncelőadása nem csupán tisztelgés a festőnő élete előtt, hanem a mexikói kultúrát, hangulatot, életérzést is reprezentálja. Frida Kahlo életét különálló jelenetekben állították színpadra, a fontos momentumokat kiemelve belőle. A fájdalom, a test szenvedése, a szerelem, a megcsalás, a házasság, a halál senkit nem kerül el, de az ő viszonya egészen más volt saját sorsával, mint a legtöbbünknek. Nem menekült, szilárdan állva fogadta a rámért csapásokat, és a legtöbbet hozta ki veszteségeiből - akárcsak a táncosok saját testükből, csodálatos nyelvvel és érzékenységgel bánva a tragikus életúttal.

A jeleneteket beharangozó feliratok tájékozódást nyújtottak azoknak is, aki nem ismerik mélyrehatóan a történetet. A teret kitöltötte a tánc, a mozgás, nem volt szükség díszletre. A jelmezek segítették a forró, déli atmoszféra megteremtését, a nemzeti tehuana ruhák és a fodros, rojtos, vibráló színű öltözetek Mexikót tárták a nézők elé.

A szenvedély áradt a testekből, szinte kézzel tapintható súlya volt a felszabadult energiáknak. Aki már ismerte Fridát, most egészen más szemszögből tekinthetett rá, aki pedig most találkozott először életútjával, elmélyülhetett a világhírű festő elbűvölő, tragikus sorsában.

 

Szabó Virág elsőéves teatrológia szakos hallgató a BBTE-n Kolozsváron.